egy szabadúszó története

Suvahe

Két görcs között egy fesztelen pillanat

2017. október 22. - Suvahe

Nincs ok-okozat. Például semmi nem garantálja hogy a szabály szerint kellő időráfordítással és minőséggel készült házifeladatunkat ötössel jutalmazza a tanár.  Mint ahogy a papírforma szerint tökéletes viselkedésünk sem biztosítja boldogságunkat és boldog öregkorunkat hiszen a szabály szerint zebrán áthaladó testünket egy papírforma szerint nem tökéletes viselkedés bármikor könnyedén halálba küldheti...

 

Tíz másodperc. Ennyi idő alatt határozott az a valami blogszerző fejében a hogyantovább kérdésben. Délelőtt 11 óra volt. Irodai íróasztalán halmokban hevertek folyó ügyei. Egyik ügyfelének fél órával korábban telefonos nagyvonalú ígéretet tett egy feladat elvégzésére, amelynek kivitelezését helytelennek ítélte és tisztában volt azzal hogy sem elegendő kompetenciája sem joga nincs elvégezni, de az elmúlt hónapok tapasztalata azt mutatta hogy a magasabb körökben történő ilyen jellegű szóvátétel ezen a helyen is a korábbi helyekre jellemző reakciót eredményezi: "intézd el valahogy." És az intézés ezen a helyen is a korábbi helyekre jellemző reakciót eredményezi: "miért így?" Miközben a kivitelezés helytelenből helyessé faragásán gondolkodott, menedzser ruhájába bújt vihar képződött asztala előtt és nyomatékosan kérte hogy hibázás miatt marasztalja el egyik kollégáját. 

- Ő a te beosztottad. Nekem nincs beosztottam. Eszem ágában sincs elmarasztalni valakit aki nem nekem okozott problémát. És ahogy nézem, nem is hibázott. Szerintem kívülről jövő téves vagy késői információ lehet a felelős...

- Mondd meg neki hogy hibázott! - villámlott és vonult tova...

Tíz másodperc. Ennyi idő alatt döntött az a valami blogszerző fejében a hogyantovább kérdésben. Mély kétség és mély összehasonlítás. Mert az ego saját hasznát akarja. Folyton mérlegel és mérlegelése miatt állandóan szenved. És ritkán - borzasztó ritkán - löki félre az egot az a valami hogy felejtesse vele gondolkodása kálváriáját és hézagot szorítson két görcs közé egy fesztelen pillanat számára...

Tíz másodperc. Ami történik az nem nevezhető a társadalom által józan észnek nevezett döntésnek. "Csak úgy történik." Hívom ügyfelet és sürgős családi eseményre hivatkozva kivonom magamat a közös munkából és problémamegoldásának kulcsául menedzser ruhájába bújt vihart nevezem meg. Összepakolom személyes holmijaimat és az el nem marasztalt kollégát szóban előléptetem posztomra hiszen van jogom és kompetenciám "valahogy elintézni" a dolgokat. Hazajövök és várok hogy a papírforma szerint nem tökéletes viselkedésemet a társadalom által józan észnek nevezett döntés helyett az a valami alakítsa tovább...

 

Folyton alakul...

Mit is teszünk valójában és miért tesszük ezeket a dolgokat? Megszületünk és ahova születünk, annak a családnak hagyományai és pillanatnyi értékítélete, valamint adott helynek az adott időszakban érvényes szabályai irányítják és alakítják életünket. Születésünk óta mindenütt azt a érzést sulykolják belénk, hogy a hagyományok, értékek és szabályok elől való kitérés félelmetes és megtorlással jár. Ezzel egyidejűleg azt az érzést is kialakítják bennünk, hogy a hagyományok, értékek és szabályok követése "meghozza gyümölcsét" vagyis elnyerjük jutalmunkat. Az, hogy jó vagy rossz minőségűek a hagyományok, értékek és szabályok, szintén adott hely adott időszakának viszonyításai. Különböző helyek és időszakok más-más dolgokat tartanak jónak ill. rossznak. Így az ember tökéletes asszimilálódása az lenne, ha mindenütt képes lenne követni az adott hely adott időszakának hagyományait, értékeit és szabályait és nem érezne félelmet vagy bűntudatot amiatt hogy ezek a hagyományok, értékek, szabályok nem illeszkednek az általa elsődlegesen tapasztalt hagyományokhoz, értékekhez és szabályokhoz. A hagyományok, értékek és szabályok embertől való szülemények ezért jellemző rájuk hogy folyton alakulnak. Ami ma jó, holnap rossz lehet. Ami ma félelmet kelt, holnap örömmel tölthet el. A viszonyítások embertől való szülemények. Képzetek. Mások képzetei és a mi képzelgésünk ezekre a képzetekre. Lehet-e a képzeteknek és képzelgéseknek köze az élet valódi természetéhez? Születésem óta mások képzetei zavarták össze az életemet és amikor erre ráébredtem, az élet valódi természetének keresésére indultam...

 

Az a valami

Fel-alá járkálok a hotelszobában. Fiam mesét néz és sejtelme sincs a kétségbeesésem irtózatos mélységéről. A józan eszem egymásnak ellentmondó kérdéseket intéz hozzám: Hülye lennél feladni ezt a kényelmes életet? Hülye lennél a boldogságot feladni a kényelmes életért cserébe? Elnyerted jutalmadat azáltal hogy teljesítetted mások képzeteit? A te képzelgéseidben ezt a jutalmat láttad? Beszélt neked valaha valaki arról mi lesz a jutalom?... A józan eszem kinyilatkoztatásokat is tesz: Magadra maradsz ha kilépsz a megszokottból. Kivet magából minden közeg ha nem felelsz meg elvárásainak. Kötődés nélkül nem maradsz életben...

Kétségbeesésem irtózatos mély. Fiam mesét néz. Férjem azt ajánlja próbáljuk rendezni dolgainkat és "kezdjünk előlről mindent újra." Józan eszem kérdésekkel tarkított kinyilatkoztatásokkal zaklat: Korábban is mondott már hasonlót és ha ízlése szerint cselekedtél, nem is volt problémája. Neki nem. A problémája akkor kezdődött, amikor játékba hoztad a saját ízlésedet. Szerinted melyik jobb? Ha teljes mértékben elnyomod a saját ízlésedet vagy ha teljes mértékben alkalmazkodsz a szabályaihoz? Mihez viszonyítva jobb az egyik mint a másik? Amikor ízlése szerint cselekedtél, azt a jutalmat kaptad amit elképzeltél?...

Fel-alá járkálok a hotelszobában. Kétségbeesésem irtózatos mély. Annyit mondok: Istenem. Tíz másodperc. Ami  történik az nem nevezhető a társadalom által józan észnek nevezett döntésnek. "Csak úgy történik." Érzékelem a teret de nem érzékelek időt. Könnyűvé válik a testem, gondolatnélküli lesz a fejem. És ebben a fesztelen pillanatban az a valami szól hozzám: Ha most nem változtatsz, örökre ebben maradsz. És ráébredek hogy születésem óta mások képzetei zavarták össze életemet és meg kell keresnem az élet valódi természetét...

Gondolatnélküli a fejem. Hallgat a józan ész. És a következő hetek történései a társadalom által csodának nevezett folyamat szerint zajlanak. A tehetősnek és nagyvonalúnak nem nevezhető apám nekem ajándékozza a kocsiját. Jutányos áron vásárolok egy belvárosi lakást mert a válófélben lévő előző tulajok minél előbb külön akarnak költözni. Három héten belül találok munkát. Az élet lassan visszatér a társadalom által régi kerékvágásnak nevezett medrébe DE valahol ismét letérek az élet valódi természetét kereső ösvényről mert pár év múlva egy napon az a valami újra gondolatnélkülivé teszi fejemet...

Nincs ok-okozat. Például semmi nem garantálja hogy a szabály szerint kellő időráfordítással és minőséggel készült házifeladatunkat ötössel jutalmazza a tanár.  Mint ahogy a papírforma szerint tökéletes viselkedésünk sem biztosítja boldogságunkat és boldog öregkorunkat hiszen a szabály szerint zebrán áthaladó testünket egy papírforma szerint nem tökéletes viselkedés bármikor könnyedén halálba küldheti. Nincs biztos tudásunk és se hagyománykövetés, se értékkövetés se szabálykövetés nem ad jutalmul tartós boldogságot mert mások képzeteinek pontos betartása feletti görcsölés és gyártott saját kis képzelgésein lehetséges hasznokról és büntetésekről nem nevezhetők a tartós boldogság állapotának és szenvedünk ha a papírforma nem papírformát eredményez vagy ha mi magunk nem vagyunk papírforma.

Hazajöttem és vártam hogy a papírforma szerint nem tökéletes viselkedésemet a társadalom által józan észnek nevezett döntés helyett az a valami alakítsa tovább. Gondolatnélküli fejem böngészett online napilapok hírei között. Nem tudom mikor olvastam utóljára online napilapot. Léptem egyik cikkről másikra és érdekelni kezdett egy szöveg. Egy bizonyos Dr. David R. Hawkins orvosra hivatkoztak a szövegben. Késztetést éreztem arra hogy többet tudjak meg a munkásságáról és kikölcsönöztem A valódi Én hatalma című könyvét. Gyorsan olvastam. Faltam a lapokat. Nem tudom mikor faltam ily mód utóljára lapokat. " Válasszuk azt hogy nem csinálunk nagy ügyet semmiből, legyünk jóindulatúak, megbocsátók, könyörületesek és szeressük feltétel és kivétel nélkül az élet minden kifejeződési formáját, önmagunkat is beleértve...Minden igazság csak egy bizonyos tudati szinten érvényes....Az érzékelés nem a valóságot tükrözi....Hagyjunk fel a bűntudattal!...A legjobb ha tesszük a magunk dolgát és a többit a Gondviselésre bízzuk..." Faltam a lapokat és két összetapadt oldal között találtam egy Claude Monet festményt ábrázoló könyvjelzőt. Monet a kedvenc festőm és ezt a tényt a világ kuszaságában ilyen szépen kifejezésre juttatni csak a Gondviselés tudja...

Két görcs között egy fesztelen pillanat

Gyermekszemmel óriási 

minden tenyérnyi világ.

Gyermekfejjel teketóriázni

konok küzdelemért kiált.

 

Félsze görcsös életvágta

felnőttként rutinná ragad.

Létehull mint hiányszámba

ment fesztelen ópillanat.

 

 

(Szabad fordítása a videóban elhangzó szövegnek) 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://suvahe.blog.hu/api/trackback/id/tr9912988970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Én és Énke 2017.10.24. 10:06:34

Olvass/hallgass Esther Perelt!

Régen, amikor a házasságok az „égben köttettek”, és a „sírig tartottak”, a boldogságot a másvilágra tartogatták.

Ma a boldogságot „lehozzuk” az mennyekből, ezért a házasság addig tart, ameddig a szerelem.

Nem a másikat hagyjuk el, hanem azt a magunkat, akik lettünk. A hűtlenségben /megcsalásban a megújult önmagunkat szeretjük. A beteljesült vágy és a fantázia révén hosszú idő óta először érezzük magunkat „élőnek”.

A partnerednek be kell látnia azt, hogy neked valami hiányzik, azért vagy vele boldogtalan. Ébresztő lehet, az egymáshoz való visszataláláshoz.

www.ted.com/talks/esther_perel_the_secret_to_desire_in_a_long_term_relationship

Suvahe · http://suvahe.blog.hu/ 2017.10.27. 08:39:48

@Én és Énke: "Minden igazság csak egy bizonyos tudati szinten érvényes." - vagyis az eltérő tudati szintek igazságai eltérőek. Így nem várhatom el hogy az én tudati szintemen érvényes igazságot egy másik tudati szinten lévő ember érvényesnek ítélje. Persze harcolhatok ellene vagy elfojthatom, de egyik sem jelentene számomra békét. Így egyet tehetek: megfigyelem, tudomásul veszem és elengedem.

Én és Énke 2017.12.07. 12:14:16

Khrrrrmm... most már ideje szólni valamit.

Így olyan, mint egy könyv, amelynek kitépték az utolsó oldalát...