Mit kezdjünk a nettó százezer miatt bánkódó barátokkal, akik sírnak akkor is, ha nettó ötszázezer a havi keresetük? Mit kezdjünk a haszonelvűségből adott tanácsokkal, amelyek mellőzik a szeretetet? És főleg mit kezdjük a lehetőségekkel, ha a végső kérdés az, van-e értelmük...

Van pénz a bankszámlámon. Stadionépítésre ugyan nem elég, de a híd alá sem kell mennem. Még. Lehet emiatt vagyok nyugodt és szemlélem szórakozottan az immár öt hónapja tartó mélázó munkakerülő státuszomat?...Hivatalos nyelven regisztrált álláskeresőnek hívnak. Népnyelven mihaszna munkanélküli. Ha ezerkilencszázhatvankettőt írnánk, állapotom végett bírságot kellene fizetnem. De kétezer-tizenkilenc van. Kapok állami támogatást. Havonta huszonpárezret. Lehet éldegélni. Amennyiben van megtakarításom, nincs hitelem és csökkentem a kívánságaimat...

Lehetnék - ide s tova huszonöt éve - közdolgozó. Akkortájt gondolataim löttyedt csinovnyik-élet helyett sportos kocsik és külföldi nyaralások körül forogtak. Nem magasra tettem a mércét. Öntelt bunkó voltam. Jól idomultam nemzetem sajátosságához...A kis csitri, kebelemelő koktélruhában és bölcsész diplomáit közgazdasági Nobel-díjnak gondoló ábrázattal. Állhatatossággal bármi tanulható. A kérdés, hogy van-e értelme...

Dac, szorgalom, tudás. Mind-mind nevetséges dolgok. Évek kacsintásából tudom. A pénz alapja a bizonyítvány vagy a haver. Ha van bizonyítvány vagy haver, van jutalom. Ha nincs bizonyítvány vagy haver, a jutalom nem kezelhető egyenlően a nembizonyítvánnyal, hiába van mögötte tudás. Bölcsész kereskedőként nem teszek zsebre annyi pénzt, mint a kereskedő kereskedő vagy a kereskedő haver...

Szerettem, hogy szeretnek az ügyfelek. A menedzsment is szerette, hogy szeretnek az ügyfelek. A menedzsment engem nem szeretett. Észrevettem: ha a lakásban ablakot cseréltetek, nem jut pénz üdülésre. Problémámmal a vezetőséghez fordultam. Informáltak: tudásomat nem fedi sem papír, sem puszi. Természetesen a tudásomból profitálnak, csak nem akarják mérhetővé tenni. Ráadásul nő is vagyok, mit képzelek. Mindeközben gyermekem azt hitte, a bébiszitter az anya és anya a bébiszitter...

Olvastam néhány buddhista bölcsességet. Élj a mostban, örülj a falevélnek, legyél egyszerű. Van benne valami, mert amióta nem sminkelek, van pasim. Olyan pasi, aki nem a púdert, hanem az arcomat nézi...

Álláskeresési ügyintézőm mutatott tucatnyi sales melót.

• Nézze – szóltam –, a salesman salesman ablakot is cseréltet, és nyaral is. A bölcsész salesmannek a kettőre együtt nem futja. Tudja, még van pár évem a kölyköm nagykamasz koráig. Ha már a horvát tengerpartot „A” kategóriás nyílászáróval nem tudom összehozni, legalább azt az ölelgetést, amit most még enged, legalább azt adjam meg neki. És zavartalanul ölelgetni csak akkor tudom, ha a munkaidőm az ő elalvási ideje előtt véget ér...

Jelentkeztem alkalmi konyhai munkára. Nem feleltem meg. Túl lassan szeleteltem az uborkát. Van ilyen. Nincs gyakorlatom konyhatündérkedésben. Tetszetősnek ítélték a „csak egyműszak van nálunk: reggel hattól délután kettőig” munkát, de a porontyomat oktatási intézménye hajnali fél hatkor nem fogadja, és ha a HR bohóc száján formálódna a Tud valaki vigyázni a gyerekére?-förtelem: szemközt köpöm. Bölcsész végzettséget igénylő helyeken hiányolták az elmúlt huszonöt év bölcsész szakmai tapasztalatát, a bányában pedig rájöttem: csak húsz percig vagyok képes tíz fillérért egyidejűleg állni, követ törni és szó nélkül tűrni...

Azt hittem nehéz lesz dolgokat magam mögött hagyni. Rúzs, szemfesték. Bock. Pick. A dolgok nem nehezek. A felfogások nehezek. Hallgattam barátok szomorkodását kevés nettó százezer forintról. Nettó százezerből nem lehet hétmilliós autó hitelét törleszteni. Istencsapás. Vagy mégsem? Mert jött isten, felvitte a barátok dolgát és hallgattam szomorkodásukat, hogy nettó ötszázezerből nem lehet nyolcvanmilliós belvárosi ház hitelét törleszteni. Istencsapás! Igen. Az ilyen ember. Csökkentettem az igényeimet...

Sokan ajánlottak képzéseket. Tanuljak hiányszakmát. Hasznos, ha kapkodnak utánam. Nem kell izgulnom: ritkaságszámba megy a munkáját kedvelő és ahhoz értő ember. Én mit szeretek? Ez a kérdés társadalmilag tárgytalan...Temérdek lehetőség hív halálba. Nincs különbség a megdögleni a pénzért és a megdögleni a pénzben között. Miért is ne legyek díszcsomagolású időzésben?...

A weboldalon megjelenített írások szerzői jogvédelem  alatt állnak.