Ébreszt a takarófólia. Keresi a mobiltelefont a szőnyeg funkciót nyert műanyag padlóborításon a félálmom. Hiábavaló az elfelejtettem kikapcsolni, aktivizáló reggeli jelzés. Nem jönnek. 

- Hogyan is mondta anno egyik főnököm? - reagált este a dühöt epesavba tunkoló egykedvűségem. - Ügyfélnek soha ne mondd, hogy valószínűleg!

A Tetovált Gépész  - maszkolószalagot kísérelt szóra bírni - a háztartási létra legmagasabb fokáról egy habókos És ez milyen összefüggésben van a történtekkel?-interpellációt ejtett rám.

Ismerhetne már.

Először volt a "Valószínűleg mennünk kell Svájcba." Sztornózta a megrendelő. - Oké Suvi, mégis tudjuk vállalni a munkát nálad, valószínűleg július 3-án, szombaton. Utána volt a "Lázas lettem az oltástól, valószínűleg hétfőn érkezünk."

Hah és öhh elegyébe kortyolt az arcom. Szisszent a Gépész ujjain a maszkolószalag.

- Amikor a kereskedelmi igazgató kificamította a bokáját, és egyik ügyfelét értesítettem, valószínűleg két hét múlvára tudom átütemezni a találkozót, a főnök felelősségre vont. Inkább mondjak későbbi biztosat, mintsem korábbi valószínűt.

"Nem találom az ütvefúrót, valószínűleg kedden megyünk."

Virradati nyújtózkodásom a gipszkartonig ér.