Tekintete egy nagy, irigy puffanat és torkába szorul a szava. Pedig mindössze annyi történt, hogy említettem:

- Újságíró vagyok ......-nél. 

Persze mondhattam volna, hogy a laptop, amin épp dolgoztam, a Tetovált Gépésztől való, és mondhattam volna, hogy az életrajzomat írom, de a gépen ott volt a lap tulajdonát jelző matrica és a doksi, amire rásandított, egy nyugdíjas klub táncos mulatságáról szólt.

Tekintete egy nagy, irigy puffanat. És ő a rokonom (kivételesen nem anyám)...

Egyébiránt valami olyasmit vártam: végre azt csinálod, amire születtél. Vagy: örülök hogy végre a szakmádban dolgozol és nem az árfolyamokat számolod. Vagy: na végre.

Engem is meglepett a tekintetén kialakult nagy, irigy puffanat. Neki három évvel ezelőtt sikerült olyan területen elhelyezkednie, amire vágyott, tehát még azt sem mondhatnám, hogy amiatt féltékeny, mert neki még nem adatott meg...

Tekintete egy nagy, irigy puffanat. "Még eljátszani sem tudja hogy a helyzetem az örömére szolgál, vagy legalábbis nem kap emiatt dührohamot" - gondoltam, és írtam tovább a nyugdíjasok bulijának sztoriját. 

- Mennyi a fizetésed?

Helyben vagyunk. Csak-csak kihányta a mentő kérdést, amivel jó sok sót szórhat a virágba borult állapotomra...

Később, amikor ő már otthon és én is otthon a Tetovált Gépésszel, a Gépész emígy szól:

- Szerintem tele volt irigységgel.

- Tehát te is így láttad. És én mindig a távoli ellenségeimmel voltam elfoglalva, amikor közvetlen mellettem lézengenek a legaljasabbak....