Említem a Tetovált Gépész káeftéjének a nevét és hogy az égiszük alatt működik a honlap, aminek a szerkesztője vagyok. Tényleg így van, csak az része nem fedi a valóságot, hogy a kft. életében papíron is (értsd: hivatalosan) létezem...

- Kérlek ezt mondd ha ebben a nyomorult kis faluban kérdezik, mivel foglalkozom - nyomatékosítom anyámnak, aki - bár nem túl pallérozott - legalább a büszkesége révén képes együttműködni velem...

...mert nagyon is jól tudja, miket és hogyan hencegett anno a parasztcsaládba született többdiplomás lányáról, aki végül nem váltotta valóra a Nagy Álmokat, és őszintén szólva, én is rövidre tudok zárni egy beszélgetést a káefténél honlapszerkesztő pozíció szóba hozatalával, mert az egyszeri ember irigysége számára ez túl magasröptű ahhoz, hogy az "én pedagógus végzettségű gyerekem pincér Ausztriában" - szöveggel überelje...

- Ugye meg tudod jegyezni? - kételkedem kissé anyám pókerarcú hantázási képességében, és eszembe jut, hogy Buddha is ilyesmit tanított: gondolj rá úgy mintha igaz lenne, beszélj róla úgy mintha valóság lenne, na és persze ha kérdezik anyámat, eszkortot mégse mondhat...