- Mivel a tágabb családomban, a felmenőim és a saját korosztályom tekintetében is én voltam az első, aki diplomát szerzett, ezért tapasztalatuk arról a világról nem volt és afféle misztifikált, persze csak csodás jövőt festettek rólam/nekem maguk és sajnos mások és természetesen előttem is.

- Ezt miképp tették?

- Például volt olyan, aki úgy gondolta, hogy a nyelvészet diplomával lehetek háziorvos mellett asszisztens. (A pszichológus itt próbált komoly maradni.) De abban mindannyian egyetértettek, hogy az ő fizetésük legalább háromszorosát keresem majd.

- Mivel foglalkoznak?

- Ezt most külön-külön nem akarom felsorolni. A lényeg, hogy magukat a gyártósor és a tsz, tudja anno ez volt a mezőgazdasági termelőszövetkezet közé aposztrofálták, és az hogy én majd nem fejőnő, portás vagy termelőmunkás leszek, a családban betöltött szerepemet idejekorán többnek láttatta, mint ami végül is lett.

- Ezt érzi a legnagyobb problémának?

- Ezt érzem minden probléma gyökerének. Mert tudja, miután elég hamar kiderült, hogy a diplomámmal nem keresem a fizetésük háromszorosát, és összedőlt az erről alkotott, piedesztálra emelt képzelgésük és ezt az én hibámnak rótták fel, elveszítettem az egyetlen még nem teljesen negatív kapcsolatot, a családi idillt. Mert ugye a külvilág irántam történő megértését már előtte elveszítettem...bár az is lehet, hogy ilyen soha nem is volt, hanem ez csupán az én piedesztálra emelt képzelgésem részeként volt jelen az életemben...(Nevetnem kellett, a pszichológus pedig bólogatott)