- Are you, Szívem, are you, egyes szám második személyben és többes számban are a létige - gyermek angol házi feladatánál leragadok, rám pedig vár a saját feladatom, s hirtelen telefonom Green Hillt danál, ebből tudom, nem más hív, mint anyám...

- Hrtskenv kjnjkrhfuhd ajldkjad hajdh, hjshd nje aéhée nfjkehféw ndjsdn! Mngbuh sjldk njfj njélm jadh, hajhbke, nalkjshl ndjkfhl jkrejah, séjfhéw, kjhwe, ejk, éejé, lkgjwna! Nskjfe zhe aslttj hfe - 

- Oké, oké Mama, lassabban lécci - nyugtatom -, nem tudom hol hallottad, én egyelőre nem tudok arról, hogy törvényileg kötelező a menekültbefogadó buzgalom, szerintem kevered az oltással, az oltásra kötelezhette dolgozóját a munkáltató, de március hetedikétől már ez sem mértékadó...

- Akkor most hova kell küldeni a használt ruha csomagot?

- ??? Múltkor mondtad, hogy azt a helyi romáknak adod...

- Persze, de eszembe jutott, senki ne pletykálja, hogy az én régi gönceimet hordja a fél falu

- A pet egyes szám harmadik személy, ott az Is létige kell 

- Milyen ige? Miről beszélsz?

- Csak a gyerek hozta a leckét...

- Persze, mert én téged mindig csak untatni tudlak!...

- Untatni?...Mama...mindjárt érkezik egy kuncsaft, esszét átbeszélni, igen ez korrekt, jó az Are you crazy, Mama, te anno Esmeralda szemműtétjére is ügyesen gyűjtöttél, kérlek, legyél most is önállóan jótündér.

- De hova kell küldeni a csomagot?

Kapucsengő, Devecsery: Szia, szia, jó napot...