- Régióvezető egy nemzetközi cégnél és megadott egy telefonszámot, egy fickóét, aki sajtóreggeliket szokott szervezni, ahol a helyi civilek tájékoztatást adnak a programjaikról és persze sajtóbelépőket, és azt mondta, hivatkozzak rá - meséltem visszafogott lelkesedéssel szánalmas életem örömfoszlányát.

Motoszkált bennem némi naivitás a pozitív reakciót illetően, de anyám ezúttal sem hazudtolta meg magát, a közöny és a rosszmájúság szerelemgyereke ült ki arcára amikor felbugyogott torkából a - Szóval nem munkát ajánlott - sekélyes tudatlansága.

Gyorsan rá is kérdeztem az ő életminőségének megfelelő színvonalra, az aznapi ebédre...

Nem láttam értelmét magyarázni a lehetőséget, hogy a sajtóbelépővel, azaz ingyen látogatható rendezvények anyagilag mennyire kedvezőek egy állástalan számára...

(Állástalan a rendszer szerint. Én a Tetovált Gépész révén kitartottnak hívom...)

Tulajdonképpen a fent már említett életem szánalmassá alakult mivolta részben köszönhető annak, hogy harminc évig egy fedél alatt kellett élnem a buta anyámmal...

Ex anyós említette egyszer: - Anyád lehet hogy ételt tett eléd és tiszta ruhában járatott, de biztos vagyok benne, hogy nem szeretett eléggé ahhoz, vagy egyszerűen nem volt affinitása ahhoz, hogy téged meg is értsen..

Emlékszem, amikor ezt mondta, mily hevesen tiltakoztam. Úgy látszik a tapasztalataim helyes megítéléséhez nem volt elegendő maga a tapasztalat, kellett hozzá bizonyos kor is, hogy meglássam a különösebben nem kedvelt ex anyós igazát...