- Mit is mondtál, mi a pozíciója? - csavarodott ámuló kérdésem a regisztrált álláskeresőre, aki a hivatalban idejét tetőzte, s mivel állapota tartós, kellett neki egy állami tanácsadó csatlós...

- Hiszen ezzel kezdtem a sztorit - nyomatékosította gesztusokkal is beszédjét -, munkatanácsadó, érted?,

m u n  k a t a n á cs a d ó, és az a dolga, hogy nekem, a hülyének elmondja, hogyan tehetem magamat a piacon eladhatóvá...

- Szóval ne "aggógyá"? - merült a történetbe huncutságom, a mesélő vígsága vállamra bökött, - Utálom ezt a nézésedet - s vigyorgott -, te lökött.

És a kormányzati munkatanácsadó - előttünk titok a végzettsége - állásvadász könyvtáros ismerősömet megkérte, vegyen részt fogalmazáskészség kurzuson, - Megőszülök - regélte a munkakereső - mire ezen a "bölcs" tanácsadón túljutok...szerinte a kurzus  segít magamról írni jól áttekinthető, részletes életrajzot...

- Oh...- rázkódott a döbbenetem -, a régi munkahelyeden te másokéból voltál bajnok...

- Ahh, több száz irodalmárhoz ajánlót adtam, ez volt az egyik munkaköri feladatom, és képzeld, a munkatanácsadó oly tökéletes képben van rólam, íráskurzust tanácsol, hogy tanuljak írni életrajzot, ehh, nem láttam még ilyen retardot...

-  Talán ha analfabéta lennél - szóltam -, hasznos lenne számodra egy betűfelismerő kórtan, legalább a bizonyítványaidat átnézhette volna, hogy ötlete a kurzusról ne váljon nevetségessé, így azonban csak egymás idejét raboltátok, bár valószínű, hogy ez a tanácsadó egyébként sem konyít máshoz, és érdeke sem, hogy neked munkát találjon, hisz' jutalékot utánad nem kap, csak ugye így a munkája haszna nem nagy, mindenesetre észbontó tudni, hogyan leszel te álláskereső és hogyan tart fenn az adóm egy célszerűtlen sufnit...