Ilyenkor például visszakapok egy bonbont. Ugyanazt, amit nyáron egy születésnapra én ajándékoztam...

Könyvet ajándékba legutóbb általános iskolás koromban hozott a családi Jézuska. Pedig az egész rokonságom tisztában van vele, hogy a könyv, a színház, a kiállítás, a komolyzenei koncert és hasonlók az én műfajaim. 

Persze nem azt mondom, hogy ismerniük kell a konkrét kedvenceimet, de ez orvosolható lenne egy ajándékutalvánnyal...

Ehhez képest könyvet a családtól legutóbb blablabla...

Nálunk a rokonságban az a szokás, hogy SZÜKSÉGESET ajándékoznak. Kenyérpirító, tusfürdő, varrókészlet. Azt hiszem cikinek éreznék, ha valami olyasmit adnának, aminek köze van a másik hobbijához. Edényfogó kesztyű, kávé díszdobozban, borotvahab. Az is szokás, hogy ezt a szükségeset sem akkor adják, amikor ténylegesen szükség lenne rá, hanem megvárnak vele egy ünnepi alkalmat. Mint amikor elsős gimisként szeptemberben német szótár kellett volna, anyám drágának találta, de ígéretet tett hogy karácsonyra megkapom...és én mondtam neki hogy semmit sem kérek karácsonyra, de a szótárra mostantól lenne szükségem...

- Apád nem akar új vízcsapot venni, pedig már több helyen folyat - dühöngött a telefonban minap anyám, és engem az töltött el némi bosszúsággal hogy nem láthattam anyám arcát amikor belesóhajtottam a vonalba:

- Talán karácsonyra megkapod...