Jelentéktelenségbe halok. Csak folytatom az életem...Nem vagyok mint a Nagyok, nincs súlyom, de kérkedem.

Annyi küzdés a semmi árján, fércelt idők méregtengeren. Segítséget hiába is kiáltnám, érdektelenséget kergetek.

Örömöm immár csak enyém, tehetségem néma láthatat. Értetlenség sodródik felém, bár lehet, már nem ártanak...