Igent tilinkózik a rozsdafarkú. Fészkel a szirten jó néhány. Szárnyalásuk, mint a kezdődő naplemente várfalakat bugyoláló barokksárga selyme, becézgeti a légteret, melengeti a bőröm.
- Talán avégett – felelem a kérdésre –, mert idővel elhiszed, állandóan szenvedünk, az öröm a ruhánkon nehezen…