Tanult az önmagát beteljesítő jóslatról. Ha valamit kitartóan hangoztatnak, az előbb-utóbb bekövetkezik. Nem pontos definíció, de árulkodik a lényegről.

Pygmalion-effektusnak is hívják. G.B Shaw azonos című drámája ihlette a jelenség elnevezését. Történet szerint Higgins nyelvészprofesszor képes beszéd alapján bárkiről megállapítani neveltetésének közegét. Van ez a kis Eliza, aki privátban virágáruslány. Higgins fogad cimborájával, Pickering ezredessel, hogy a lányból fél év alatt nagyvilági csodás s okos nőt farag. Magához költözteti és tanítja őt. Elizának egy estélyen kell remelkenie. Sikerül a remeklés. Mindenki azt hiszi, hogy Eliza a felső tízezer tagja. Higgins a bizonyítási folyamat során időnként alázgatja a lányt. Mások előtt is. Természetesnek mondható a menekülés Eliza részéről.

Van a férfiaknak egy olyan típusa, aki ugyanezt a módszert alkalmazza betanítás nélküli nőkön (is). Eleve eszes – mondják ők nagyvonalúan -, tanítsuk meg kesztyűben dudálni. Két megoldás közül választhat a párbajra hívott hölgy: butábbnak mutatja magát nyugalma érdekében vagy belemegy a játszmába. Egyik sem jó érzés és több hasonló eset után már egyikhez sem fűlik a foga.

Pygmalion alapján készült a My fair lady musical: 

Családszerető domina

Mirra Komarovsky szociológusnő írt tökéletes esettanulmányokat a témában. Mintegy százötven, nőnemű egyetemi hallgatóval készített interjút, valamint felhasználta önéletrajzi naplóikat is. (1942-ben, 1943-ban.) Elemzi az „érzelmesebb és együtt érzőbb, nőies”, a „nemek közötti különbségeket elhomályosító”, a „nőktől férfias magatartásformákat és hozzáállást” megkövetelő „modern” nemi szerepek konfliktusát. Szerinte ez a konfliktus társadalmi probléma. Tétele szerint: a kulturális normák funkcionalitás szempontjából gyakran nem illeszkednek azokhoz a társadalmi szituációkhoz, amelyekben alkalmazzák őket. Ezáltal elképzelhető, hogy eltántorítják az egyént attól a cselekvési iránytól, amely a saját és a társadalom érdekeit a legjobban szolgálná.

Például korántsem mindegy, hogy önerőből elért sikereket pironkodva (esetleg sehogy) vagy méltósággal ecseteli a lány bizonyos társaságokban, holott a határozottság előbbre vinné saját s közegének érdekeit is...

Komarovsky feljegyzései szerint komoly ellentmondások vannak az egyetemista nő társadalmi környezetében jelen lévő két szerepe – nőies és modern – között. (Nőies: varázslatos, családszerető, házias. Modern: magabiztos, domináns.) Mindkét szerep jelen van életük során, a szerepek közötti ellentét a tanulmányok, társasági élet, pályaválasztási tervek, eredmények és néhány személyiségjegy köré koncentrálódik. Probléma, hogy a fiatal nő elé a társadalmi környezet egymásnak ellentmondó célokat állít.

Szemezgetés a tanulmányhoz használt interjúkból, naplókból:

1. Hogyan ragaszkodjam céltudatosan bármilyen pályához, ha valahol az úton valaki, akit tisztelek, biztosan előáll azzal, hogy „Rossz nyomon haladsz és csak az idődet fecsérled”? John nagybátyám minden vasárnap felhív. Az első kérdése: „Voltál valahol tegnap este?” Strébernek gondolna, ha otthon maradnék szombat este, csak hogy befejezzek egy házi dolgozatot. Az apám elvárja, hogy minden tárgyból ötösöm legyen, és csalódott, ha négyest kapok. Szerinte még rengeteg időm lesz társasági életet élni. Anya azt mondja, hogy „Egy ötös filozófiából nagyon szép dolog, drágám. De légy szíves, ne válj annyira mélyenszántóvá, hogy a végén egyetlen férfi se legyen elég jó neked.” És végül Mary nagynéném mottója a „karriert a nőknek”. „Szerezz valamilyen szakmát. Ez az egyetlen módja annak, hogy függetlenséget és érdekes életet biztosíts magadnak. Még rengeteg időd lesz férjhez menni.” 

2. Anyám véleménye az, hogy nagyon szép dolog jól teljesíteni az egyetemen, de csak akkor, ha nem kerül túl nagy erőfeszítésbe. Mindig azt tanácsolja, hogy ne tűnjek túl intellektuálisnak, amikor randizom, lehetek okos, de csak finoman. Apám viszont azt szeretné, ha jogot tanulnék. Szerinte, ha rászánnám magam, kiváló jogász lehetnék, és gyakran mondja, hogy alkalmasabb lennék erre a szakmára, mint a bátyám. 

Pár hónapja találta ezt a fotót internet bugyraiban. Sajnos nem tudja hol. Neki is vannak hasonló fényviszonyok és pózolások közepette készült fotói. Nem publikusak.

3. Anyámtól minden héten legalább három levelet kapok. Az egyik héten azt írja bennük: „Ne felejtsd el, hogy ez az utolsó éved az egyetemen. Rendelj alá minden mást a tanulmányaidnak. Muszáj jó tanulmányi eredményt elérned ahhoz, hogy biztosan állást szerezz.” A következő héten a levelei tele vannak esküvői hírekkel. Az egyik barátnőm férjhez ment; a másikat eljegyezték; a fiatalabb unokatestvérem esküvőjéig már csak egy hét van hátra. Mikor szánom már rá magam a dologra én is? – kérdezi az anyám. Biztosan nem akarok az egyetlen hajadon maradni a csoportomban. Úgy gondolja, épp itt az ideje, hogy elgondolkozzam a dolgon.

Pingpong meccs

Komarovsky arra a következtetésre jutott, hogy a társadalom nem képes elegyengetni az utat egyik szerepből a másikba, különösen ha ezek a szerepek ellentétesek egymással. Egyrészt a társadalom kihívásokat állít a lányokkal szemben, hogy jó eredményeket érjenek el. Ezután viszont - a sikeresen teljesített megmérettetést követően - kezd mindez problémát jelenti és azok számíthatnak leginkább rosszallásra, akik a korábbi szerepben a legsikeresebbek voltak. 

Szemezgetés a tanulmányhoz használt interjúkból, naplókból:

1. Fiútestvéremnek írtam egy randimról: „Milyen élvezetes estém volt a kollégiumban! Büszke lennél rám, Johnny! Minden pingpongmeccset megnyertem egy kivételével!” „Az Isten szerelmére – jött a válasz –, mikor nősz már fel? Nem tudod, hogy egy fiú akkor örül, ha azt gondolhatja, hogy jobb, mint a lány? Persze, dolgoztasd meg kicsit, de a végén ronts el néhány szervát. Hogy jó ötlet-e csatlakoznod a vitaklubhoz? Mindenképpen, de ne gyakorolj túl sokat a fiúkon.” Elhihetik, hogy megdöbbentem ettől a levéltől, de azután beláttam, hogy igaza van. Ahhoz, hogy az embernek sikere legyen a kollégiumban, randiznia kell, de a randizáshoz nem szabad, hogy túl sok pingpongmeccset nyerjen. Eleinte nagyon nehezteltem emiatt. Most már viszont többé-kevésbé hozzászoktam és az a remény éltet, hogy egy nap találkozom egy olyan férfival, aki tényleg jobb nálam, és így önmagam lehetek.

2. A jegyesem egy déli államból származó fiú, aki nem tartja túl nagyra a nők értelmi képességeit. Önmagamnak ellentmondva én is kihasználom ezt a hozzáállását, mert minél kevesebbet tudok és csinálok, ő cserében annál többet tesz értem és annál „aranyosabbnak” gondol. […] Hagyom, hogy részletesen elmagyarázzon dolgokat, és hogy anyagi kérdésekben úgy kezeljen, mint egy gyereket.

3. Anyám azt mondta, ha randizom, hagyjam otthon az eszemet, mert a szemüveg miatt már így is túl intellektuálisnak tűnök.

4. Randikon mindig bevetem a „nekem mindegy, csináljuk azt, amit te szeretnél” trükköt. Egy idő után monotonná válik, de a fiúk félnek azoktól a lányoktól, akik szeretnek döntéseket hozni. Azt gondolják, ezekből a lányokból sokat panaszkodó feleség válik majd.

5. Egyszer elmentem vitorlázni egy olyan férfival, aki annyira nyilvánvalóan élvezte a védelmező szerepét, hogy azt mondtam neki, nem tudok vitorlázni. Ahogy utólag kiderült, ő sem tudott. Rázós helyzetbe kerültünk, én pedig nem tudtam eldönteni, mi erősebb bennem, a vágy, hogy átvegyem a hajó irányítását, vagy a félelem, hogy kiderül, hazudtam neki. (És túlélték. Ez a sztori akár Suvahe sajátja is lehetne...) 

http://www.azquotes.com/ 

Mindkettőt eljátssza

Szociológusnő végkövetkeztetése, hogy az a lány tud a legkönnyebben alkalmazkodni, aki egyik szerepben sem tökéletes, de elég rugalmas mindkét szerep eljátszásához. Ugyan jól teljesít az iskolában, azonban nem színötös. Tájékozott, viszont nem rabja valamilyen intellektuális szenvedélynek. Képes megállni saját lábán, de nem annyira hogy a férfiakkal versenyre kelhessen. Komarovsky kulcsszavai: nem tökéletes ill. eljátszani. Ezen blog szerzője szerint éppen az teszi értelmessé az életet, hogy találunk valamit, amiben erősek vagyunk, és ezt próbáljuk csiszolni. Szép emlegetni az arany középutat, ám a "kicsit tud gyereket nevelni" és a "kicsit tud számolni" párosa nem alkalmazható ott, hol a gyerek pernahajder, papa pedig nem létező számlákat akar létezővé tenni. 

Kérdés: Ki képes élete végéig szerepeket játszani?

Válasz: Nem épeszű ember.

Pontot lehetne ide tenni, azonban hiányzik egy korrekt meghatározás. Robert K. Merton szociológus szüleménye: "Az önbeteljesítő jóslat egy kezdetben hamis állítás, amely változást idéz elő a viselkedésben, és ez a változás az eredeti hamis állítást végül valóra váltja." 

Szemléltető példa: 2000-ben legjobb operatőr és legjobb eredeti filmzene kategóriákban Oscarra jelölték a Maléna című olasz-amerikai filmdrámát. Monica Bellucci főszereplésével, Koltai Lajos felvételeivel. Maléna az olasz kisváros egzotikája. A nők utálják, a férfiak csodálják. Rossz nyelvek csúnya dolgokat állítanak róla. Ezek a csúnya históriák nem igazak. Maléna marad a saját visszafogott világában, ráadásul egyedül, miután férjét katonának viszik. (Második világháború zajlik.) Háborús körülmények között, ellenszenves társaságban, magányos nőként boldogulni?? Maléna végül rábólint a nép által neki szánt szerepre...

Maléna végül rábólint a szerepre:

Hadas Miklós: Férfikutatások Szöveggyűjtemény az olvasott és ajánlott szakirodalom.