Nem hazárdírozom, továbbra is 19,5 a szobatermosztát téli programja, de láthatóan befutott a szolgáltatóhoz az önkormányzattól kapott támogatásom...

Napok telnek el anélkül, hogy fehér holló szállna a blogra. Pedig pörgősek a párbeszédek és makulátlanok a monológok, a szerző érzete szerint húsz év lanyha szövegelése most (utóbbi egy év) kezd közeledni az írás művészetéhez, s válik percről percre stílusosabbá.

Probléma kizárólag az értelmes, igényes olvasó hiánya lehet...

 (A tartalékaim, a tetovált gépész szeretete, apámék kutyakötelessége, a testvérem időnkénti nagyvonalúsága, a nénikém kedvessége és az állami segély amíg bírják, a köznapi értelem gyurmázta munka helyett az utóbbi két évtized írásait szerkesztem kulturáltan kiadásképessé...)