- ...és nem mennek át a nagyszülőkhöz karácsonykor a járvány miatt...

- Ó!...érdekes...nagyon érdekes...

- Biztos félnek, hogy megfertőzik az öregeket.

- Ne viccelj! - röhögök a telefonba. - ...december 18-ig az általános iskolás gyerekeit suli után a nagymamiékhoz küldte felügyeletre és este hatkor ment értük, ott is vacsoráztak...mert anyunak otthon nem szokása főzni...szerinted úgy gondolta, március 15-e és december 18-a között nem hajlamos átadni a fertőzést, de december 19-től már igen?...

Viháncol a mobil is hajfüggönyös fülemen, kuncogok, jól áll.

- ...háááát én nem tudom, de ezt mondta...tesódéknak állólámpát vettünk, ha szeretnéd hogy neked is legyen ajándék az itteni fa alatt, vegyél magadnak valamit a nevünkben...

Mondanám anyámnak, Bookline-on hónapok óta kívánságlistámon virul Lagerlöf: A karácsonyi rózsa legendája, minap néztem: már nem elérhető ez az antikváriumi példány, halogatásom (anyagi megfontolás versus könyvszerelem 1-0) őt is más malmára hajtotta, és sikamlós móka lenne Jézus jászolánál rémiszteni a családot: bontsak nevükben oly ajándékot, amit nem szükség és hasznosság hozott?...

- Jó, majd veszek valamit - tologatja lagerlöfi legendavesztésem az angolszász novellagondolatot, végtére is karácsony karácsonyi könyv nélkül?, futárral fa alá kerülhet, mennyi az ára?, hmm, hmm, gazdasági latolgatás, hmm, hmm, szép borító, hmm, hmm, Dickens, Hardy, Hemingway, hmm, hmm, anyáméktól kozmetikai csomagot kapok, az angolszászokat kikölcsönzöm...