- Értelmetlenül élsz! Mondd, miért és kinek csinálod!? - hallom "szeretteim" arcukra vésett szavait...

Reggel néztem. Sokkoló és gyönyörűséges. Hegyibeszédek röviditala, önábrázolások kaján sebe, szerelmes méltóság, kapituláló ambíció, örömteljes hiábavalóság, büszke mellébeszélés, csendes düh, szemérmes kockázatvállalás, lelkes öncsonkítás, és alant a sűrű igazság mélysége.

Hopkins és McKellen dialógusdrámája. Újra és újra és újrahallgatom az Öltöztető erkölcsi útmutatását:

- Engem nem érdekel, ha csak hárman jönnek el, ha nevet a közönség mikor nem kéne, vagy nem nevet mikor kéne, ha van köztük egy ember, aki érti és érzi, és én annak az egynek játszom!

És én annak az egynek írom...