Nincs pajtáskodás. Persze régen napi vendég volt. - Hegeszd meg ezt is - mondta apámnak s cserébe néha metszette a fát.

- Biccenteni se már - mesélte apám -, nagy arca lett mióta jól keres.

Értelmiségi bére apám szakmunkás bére fölé a kilencvenes évek elején kerekedett. 

Fiát - kortársam - minap temette, hitevesztett énjét a boltajtónál éri hasznavehetetlen részvétnyilvánításom. 

- Kétszer hoztam el a kórházból - sírja -, először amikor született, akkor hazavittem, másodszor a temetőbe.

Tiszta állítás, válaszolni piszok nehéz, csak hümgetek. Apámra gondolok, szolid arcára, "apám, én még itt vagyok neked"...