Semmi trendi hivalkodás – például Buddha mosolya olajfestmény, termékismertetője szerint minimális eltérésekkel egyedi, elérhetősége alapján van raktáron 5+ darab… –, semmi hamisítatlan Chagall. Ilyen impressziókat keltenek bennem lakásom falain lógó szemei.

Kávét is miért főzök? Elég lett volna Indulnom kell-et hazudnom. Papucsot viselek, levélszekrényt lektoráltam, és mit cáfoljam: aszkéta vagyok. Megtagadom önmagamat némi kacagtatóért.

Agyagmadárka, gyermekem formálta. Gipszszív, ő öntötte. Cikkcakkos gólya, papírból vágta. Stíröli a vendég. Szomszédomnál járt. - Tudtam, hogy a környéken laksz - mondta még a gangon, a gázszolgáltató levelét vettem ki a postaládából –, de azt nem, hogy épp itt.

Nénikém férje testvérének a fia.

- Speciális lágybevonatos üvegre cseréltette a fürdőablakot a szomszédod, én csináltam, többek között ezzel foglalkozom, jól tejelő meló – begyeskedett –, persze nem az ilyen öreg néniknél csipcsup melók a zsírosak – halkította hencegését –, de néha ilyen is kell – heherészett -, látom a te ablakod se kutya

- Ha az lenne, ugatna.

- Lakás is felújított?

Elég lett volna Indulnom kell-et hazudnom. De aszkéta vagyok, megtagadom önmagamat némi kacagtatóért.

Vizslatja a berendezést, a falakat, közelebbről az agyagmadarat.

- Ezzel az izével takarod a rossz vakolatot? - fitogtat.

- Te ezt a technikát nem ismered – lököm a maltert –, én többek között ezzel foglalkozom, így reklámozom a szeretetet...