Bezzegpénzezés. Hűtőszekrényem frontvonalán rokon bosszankodó bendzsózását úgy-ahogy tompítja gardróbom egyik belső polcára zsúfolt hallásom. Antik kalapomat keresem. Nosztalgiamozdonyozáshoz.

- Láttam a tej mellett - mered rám már mögülem a morgás -, mi vagy te, alkoholista? Képes vagy azt a keveset elkölteni ilyen luxusra?

Bor. Ötödik napja fridzsiderem rabja. Domborán még feszül 2-3 deci. Jövő héten folytatom.

- Végre megvan - tuszkolódik kedélyem kifelé a kalappal -, és igen, aktív alkoholista szokásom a havi egy üveg, akciós bor két hétig...

Cinizmusomba olvadó lázongása csendes kevélységet ölt, anekdotámra ösztökél.

- Apád szegény ember volt, de minden este ivott két decit - mondom, fejfedőt próbál tükröm  -, soha nem láttuk részegen és nem a pia, hanem az élet fáradtsága vitte el kilencven éves korában.

Hallatt egy cöcöt és búrámat bámulván járat egy rosszmájút: - Holnap lehet esni fog.

Somolyog a tükör.

- Van a vonatnak teteje...