- Elviszlek! - kiáltott utánam apám. Arcom álmos ámulatán derű derengett, átadtam az autókulcsot.

Ébredéstónusok. Látni már sokszor láttam. Látványát élvezni csak nemrég tudom. Vitámat a Bibliával - "Ti, akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot!" - is félreteszi a távolba szaladó aszfalt és a közeledő erdő csókját burkoló égi pír, a virradat vonzó, bájos, bíbor vászna.

- Ugyan! - legyintett később gondolatom, - Soha nem szerzek tudást a jóról, ha darabig nem szeretgetem a gonoszt...