Nincs társas. Szunnyad Ország, Falu, Város. Kispadon a gombfoci, áll a Malom. Könnyekben tör Ki nevet a végén?

- És azt hiszed, én mindezt ennyiben hagyom?

Pityereg a gyermek, - De hisz tegnap kártyáztunk-at kiált rám,

- Ó! És percenként az órádat nézted, mikor mehetsz már...

A számítógéphez autóversenyt nyerni, és a mobiltelefonon kinyírni száz zombit.

- De szeretek azokkal játszani - piruló arccal ordít.

- Megértem, megértem, társadalmi hatás, ám mondd csak! Hol van a mértéktartás? Hol az együtt töltött öröm? Amiket tőlem tanultál. Mert ez leginkább egyoldalú függés, és még csak kiskorú vagy.

Vörösödése iszonyú nagy, én főleg sírnék, ehelyett szekrényajtót tárok. - Látod? Ez itt mind-mind egykori ideálod. Legók, Gazdálkodj okosan, puzzlek, kártyák, elemes UNO (atyaég! tavaly mennyit rimánkodtál érte), mélyalszanak, így jó? szólj! Emlékszel még a technika súlyától nem süllyedt közös időnkre?...