Hasznosat. De ne mindig ugyanazt. Gyakorta papolta eme két strófát. Ünnepek baktattak felénk, havas süvegjük már előbukkant a messzi úton. Nem kaptam szeptemberben szótárt. - Majd meghozza a Jézus - mondta, - De nekem most kell - kérleltem, - és ne vegyen semmit sem Jézus - szónokoltam -, mostantól, és nem decembertől van szótárra szükségem! (Tizennégy voltam, hol Katitól hol Zolitól kölcsönöztem, a tanár ógott-mógott, nyelvi tagozaton nem árt a saját, - Tanárnő, karira hozza a Jézus...)
- Hallod amit mondok? - rángat vissza rokon a földi síkra, persze, persze hallom, hasznosat mondtál, ne mindig ugyanazt, előtte picit lefagytál az Ajándékkártya szónál.
- Mert évek óta ajándékkártyát adsz nekik!
Bazsalygok, mint egy jóravaló ravasz róka. - Amikor anno a gyerekének kifestőt adtam - huppan kanapéra tájékozottságom -, csomagbontáskor az anyja száját egy unott "Jajj ezt már ismerjük" hagyta el - húz fejem alá kispárnát a röhej -, aztán az anyja szülinapra kapott tőlem egy, a férjével színre, anyagra, méretre, mintára aprólékosan átbeszélt ajándékot, egy legyártatott pólót, melyet a megajándékozott két fintorgással vetett sutba...
- Ehh - suhintja rokon tenyere a szoba légterét -, biztos, hogy hordja...
Ühümühüm, somolygok - Biztos, biztos - bújik könyvem mögé a vigyor éles vége -, és - szemeim rokonra másznak - az ajándékkártya hasznos, úgy használja, ahogy jön szüksége...
(A jesszus német eredetű indulatszó. Jézus német nevének, a Jesus-nak a magyar nyelvbe átvett változata.)
