- Orvos, ha kivizsgálna, jó lenne...

Hempereg a kínja miközben komoly megállapításomat hallani sem bírja. - Ugyan már - nyöszörög nyeglén -, tavaly már voltam, sok apró epekövem van.

De a tányérra púpozott tejfölös csirkepörkölt nokedlivel nyámnyám, fél perc alatt lecsúszott, - Mit gondolsz - faggatja őt epés érvelésem - a négy napja hasogat még kevés, vagy már túl sok?...

- Régen is volt ilyen görcsöm - próbál enyhíteni rajtam -, legfeljebb nem ennyire szörnyen, és egyébként is szabadságom van.

- Jah értem... - vizionálom kajánul és ő fájdalmasan rám néz -, ha meló közben hasít a nyilallás, jöhet a jól megérdemelt táppénz?...

Gombóccá gyúrja a sajgás, - Mi ez a finom illat? - kérdi, én biztosra veszem, rosszullét ide, rosszullét oda, mindjárt gyomrába csemmeg a frissen gőzölt knédli...

- Inkább menj az ügyeletre - győzködöm, vélhetően hiába -, de neked már lehet egy műtét is kijárna.

- Nem akarok műtétet! - visong -, - Pláne nem az állami kórházban, pláne nem járványidőben!

Gyorsan kell kontráznom:

- Hisz' van három oltásod! És a párod euróban kapja a fizetését, egy hazai magánklinikán simán kiepéznéd...persze azt sem igazán értem, miért nem diétázol, és miért sápitozol a bioteától...

-...mert borzasztó az íze!

- Oh, csak egyet próbáltál, egy másféle típus talán csodát ád.

Teste görbéje megint keserves, tovaküldi gyermekét, - Jajj, ne szeretgess! Mindenem fáj! Soha nem volt még ennyire durva! Elmúlhatna már ez a tortúra!

- Csodálkozol? - akaszkodik hozzá belőlem a gebasz humor -, a halogatás a bajt éri utól.

Feltételezhetően érteni érti, csámcsogása viszont: - Kész már a knédli?...