Engedd el magad, Milord! - hallgatnám a bakelit melódiát szobám lakályos félhomályában francia nyelven..., agyonsújtja a sanzont a magyar égzengés, mely a konyhából serken. - Fiúk, mi ez a lárma? - razziázom, étkezőasztalon tea és thai rum -, - Oh, én is kérek, ha a hatása ily gyorsan ront rám, -…

- Mit is mondtál, mi a pozíciója? - csavarodott ámuló kérdésem a regisztrált álláskeresőre, aki a hivatalban idejét tetőzte, s mivel állapota tartós, kellett neki egy állami tanácsadó csatlós... - Hiszen ezzel kezdtem a sztorit - nyomatékosította gesztusokkal is beszédjét -, munkatanácsadó, érted?,…

- Téged biztos nem hallgatnak le - heherészett folyékony kenyere korsóját markolva a Tetovált Gépész. - Hmm. Így, hogy ezt mondod, eszembe jutott egy régi eset, lehet már meséltem is neked. Festménykiállításról tartottunk hazafelé és az egyik közlekedési lámpánál bevillant, mi van, ha ezek a képek…

- Orvos, ha kivizsgálna, jó lenne... Hempereg a kínja miközben komoly megállapításomat hallani sem bírja. - Ugyan már - nyöszörög nyeglén -, tavaly már voltam, sok apró epekövem van. De a tányérra púpozott tejfölös csirkepörkölt nokedlivel nyámnyám, fél perc alatt lecsúszott, - Mit gondolsz -…

Kevin egyedül karácsonyozik és a Last Christmas-t hallja. Hahh. Passzívvá tesz - főleg - az ünnepek családi brancsa. Mindenki ismeri a kollektív témát, lövök hozzá én is, bezzeg az én témáim - Mark Sandrich: Holiday Inn (1942), Mozart: Zenés szánkózás - számukra ocsmány fétis, és méreget szabványuk,…

- Szánkázzon az ördög a hátán!  Groteszk grimaszt firkant a Tetovált Gépész arcára az ajkaimon tapsikolt szolid szitkozódás, - Túl szép lenne - mondom - a bolt ünnepi áradatához a jó édes anyját... Pedig az ajándéknak szánt nadrágocska aktuális mintázatú, masnis dobozok, fenyőfa, szaloncukrok és a…

- Fél. Ezért ti negyed. Nem akarom, hogy együtt fussatok be, vagyis ő és a tortával ti az ajtónál találkozzatok, mire ő hazaér, várja a torta már a helyén. Röhécsel a telefon, - Jajj, te olyan, de olyan komolyan veszed ezt az egészet - égeti az étert megvetése -, lufikkal aggatod tele a házat,…

Magasba emelt karok, hogy a védelmi lötty a hónaljakat is érje. Sterilizálva kabát, sapka, kesztyű, csizma. És a táska! Ó egek, a táska!  - Tedd ide a táskádat! - parancsol rám turbózott traumája -, - nem értelek, hogyan tudsz paranoiásan hinni az immunitásban - kérdi hektikusan, és lakása rabságán…

És ilyen csecsebecse, és olyan cukimuki, persze nem voltak méregdrágák, még így, hogy euróban vásárolta, sem. És náluk mindenki büszke oltott, oh - pillázik tüstént a félálmom, az imént még mintha valamilyen árucikkek kerültek volna szóba, mi ez a hirtelen váltás, vagy ez is még az előbbi cukimuki…

Nyakszirttől lapockáig. Krém nem sokat ért. Fejkörzés valamicskét. Csak a kommunikáció kedvéért mondom és mutatom fájdalmaim helyét.  - Mert az olvasás és írás miatt állandóan lefelé nézel - leckéztet rokon -, amiatt fáj, a lefelé nézés miatt, inkább a konyhában lennél és főznél. - Oké. Lécci…